Nem véletlenül választottuk ezt a szalagcímet, hiszen DEBL-es és U25-ös lányaink hatalmas teljesítményt mutattak az elmúlt hét folyamán. Augusztus 27 és 30 között ezen csapataink Szlovákiában edzőtáboroztak. Az összeségében négy csodás nap alatt 3 túra zajlott le.
Az első ezek közül a Rysy volt, ami a Magas-Tátra 2503 méteres csúcsára vezetett, a szlovák-lengyel határra. A Poprádi-tótól egy ösvény vezette a lányok útját egészen a tetőre. A második napon a Zöld-tavi túra várt a lányokra (Chatapri Zelenom plese), ami 1551 méter magasan található a Késmárki-Fehérvíz-völgyben. A harmadik túra a Nagyszalóki-csúcs (Slavkovsky stít) 2452,4 méter magas pontjára vezetett, ez Szlovákiában található, szélesen elnyúló, óriási hegytömege a főgerincből a Kis-Viszóka-csúcsnál K-ra kiágazó, 6 km hosszú mellékgerinc utolsó orma Ótátrafüredről. Ez felfelé 4 órát, még lefelé 3 óra 10 percet vett igénybe.
A túrán 17 játékos 2 edző kíséretében vett részt. Az eltelt négy napról Hegyi Márta, Köles Kata és Svajda Viktória írtak élménybeszámolót:
Az első nap elfoglaltuk szállásunkat és egy vacsora után felkészültünk a másnapi első, komoly túránkra. Következő nap egy korai ébresztő és egy gyors reggeli után a csapat elindult az első igazi nagy megmérettetésére. A túra a Csorba-tótól indult, az út eleje viszonylag könnyűnek mondható volt. Aztán hamar rájöttünk, hogy ez nem egy könnyű kis séta lesz felfelé… A Poprádi-tónál egy gyors pihenő után az erdős tájon át vezetett az út a tető felé. A terep hamar sziklássá vált, majd egy szakadék melletti ösvényen láncok segítségével kellett továbbhaladnunk. Itt minden koncentrációnkat össze kellett gyűjtsük, hisz egy apró hiba is végzetes lehetett volna, szerencsére különösebb probléma nélkül átlendültünk az érintett szakaszon. Többen legyőzve tériszonyukat mászták meg a hegyet, melyet összesen kilenc és fél óra alatt teljesítettünk. A csúcsra vezető utolsó 30 perc volt a legkeményebb terep, hiszen ott már kézzel kapaszkodva kellett felmászni a legmagasabb pontra.
A második túránk a Zöld-tavi menedékházhoz vezetett, ami egy közepes erősségű túra volt, mondhatjuk ez egy lazítósabb nap volt az előző Rysy túra után és a következő napi nagy hajrá előtt.
A harmadik túránk során a Nagyszalóki-csúcs meghódítására indultunk. Arra számítottunk, hogy az elsőhöz hasonló látványban lesz részünk, hiszen a két csúcs között alig 50 méter a különbség, de tévedtünk. Az út az első pillanattól kezdve meredeken ívelt felfelé. Először árnyas között haladtunk piros bogyókkal és málna bokrokkal körülvéve, majd a fák egyre kissebbek lettek. A talaj szerkezetét tekintve a kövek átvették a főszerepet, a törpe fenyők közül épp csak kilátszottunk. A meredek kaptatón meg-megállva visszanéztünk, a szemünk előtt terült el Poprád városa és a körülötte lévő síkság. Ahogy egyre feljebb értünk a kilátás szemkápráztató volt, az időjárás is nekünk és természetesen a látványnak kedvezett. Három óra elteltével értük el az első csúcsot, ahonnan a tényleges végpontunk még két órányira volt. A hegygerincen haladva négyszer másztunk fel az egyre magasabb és meredekebb csúcsokra, míg végre megpillanthattuk végcélunkat. A Nagyszalóki-csúcs Kilimandzsáróként magasodott felénk, az utolsó meredek, murvás ösvényen meg-megcsúszva, sűrűn káromkodva értünk fel, de a csúcson található vaskereszt és a kilátás mindenért kárpótolt minket. Lefelé már szinte szárnyakat növesztve repültünk és kicsit több, mint két órával később a fájós lábunkat dédelgetve ültünk a buszunkra várva, elégedetten felpillantva a fölénk magasló óriásra. Büszkék vagyunk, hogy ezt a csúcsot is meghódítottuk, és még büszkébbek, hogy csapatként!
Szó, mi szó, a képeket válogatva, és ezt a cikket megírva/elolvasva kicsit úgy érezhetjük, mint ha mi magunk is ott lettünk volna a lányokkal… Hatalmas gratuláció nekik, hiszen ezt a túrát nem kis teljesítmény sem elkezdeni, sem pedig sikeresen befejezni! Köszönjük szépen a rengeteg csodálatos fotót Csiszér Tímeának, és természetesen a többi lánynak is, hiszen nem kevés fotóból válogattuk ki ezt az 51 db-ot! 😀
Szép volt lányok!
