Milyen céllal indítottátok újra az EWHL csapatot?
Az elmúlt 5-6 évben a felnőtt női jégkorongot nem kevés lány, sok-sok áldozattal tartotta életben a MAC-nál, amiért hálásak vagyunk nekik, de ebben az időszakban nagyobb teret nem tudtunk biztosítani a felnőtt női jégkorongnak. Persze ekkor is sok lány játszott az utánpótlás csapatainkban is, sőt azt kell mondanom, kevesen vannak, akik utánpótlás éveikben nem fordultak meg nálunk. Tavaly érett meg bennünk a gondolat, hogy komolyabb szintre emeljük a női jégkorongot, és összerakjunk egy olyan csapatot, melyben a játékosok jelentős részének kötődése van a MAC-hoz. Partnerünk volt ebben a Magyar Jégkorong Szövetség, a MAC Budapest Jégkorong Akadémia és a szponzoraink is kivétel nélkül.
A célunk az volt, hogy nyugodt és minőségi szakmai környezetben, ami a MAC jellemzője, fejlődhessenek és versenyezhessenek a lányok, akik sok áldozattal szép sikereket értek el a nemzeti válogatottakban. Fontos megjegyezni, hogy a lányok döntő többsége a jégkorong mellett magas szinten tanul és/vagy dolgozik is, amire én nagyon büszke vagyok.
Mennyire volt zökkenőmentes a csapat kialakítása és az alapok lerakása?
A női jégkorong területén komoly alapokkal rendelkezünk, de nyilván egy ilyen minőségű csapat kialakítása új kihívásokkal járt. Nehézségeink azonban nem voltak. Az én legfontosabb feladatom, hogy keményen dolgozó, jó szakemberekkel vegyem magam körül és nekik irányt mutassak. Első feladatom a vezetőedző kiválasztása volt. Fodor Zoltán személyében egy tapasztalt és nagyon sokat dolgozó edzőt sikerült igazolnunk. Zolit ismertem, dolgoztunk együtt, tudtam mire képes és nem is cáfolt rá a várakozásokra. Nagyszerű munkát végeztek Inglis Mártonnal és a kapusok munkáját felügyelő Budai Krisztiánnal. Teljes egészében az ő feladatuk volt a játékoskeret kialakítása, amire szintén nem lehet panasz. Párhuzamos feladatunk volt egy teljes háttérstáb kialakítása, szerencsére ezt is meg tudtuk oldani a MAC-hoz kötődő, kipróbált, kitűnő és elhivatott kollégákkal. Azt hiszem az ő munkájuk is mindannyiunk megelégedésére adhat okot, remélem, még nagyon sokáig erősítenek minket. A játékosok kiválasztása is gyorsan haladt, a MAC egy jól csengő márkanév, mindenkivel könnyen megegyeztünk. Sokan nem gondolják, mennyi mindenre kell figyelni egy szezon során. Míg az edzők és a játékosok lépésről lépésre haladnak, addig a háttérstáb már akár egy hónappal előrébb jár, szállást foglal, egy-egy játékos rehabilitációját intézi és sorolhatnám.
Mik voltak a szezon előzetes szakmai célkitűzései?
A legfontosabb, hogy fejlődjünk csapatként és egyénileg is, ez egy fontos elvárás volt mindenkivel szemben, a játékosakkal és a stábtagokkal is. A szezon során folyamatosan új kihívásokkal néztünk szembe és azt gondolom megfeleltünk a kihívásoknak. Akik csak a mérkőzéseket látják, nem vagyok benne biztos, hogy pontosan tudják, mik azok a kihívások, amiket egy szezon az arcunkba vág, őszinte leszek én sem tudtam még júniusban. Ezen felül célunk volt, hogy minden bajnoki sorozatban, ahol elindulunk, számolni kelljen velünk és éremért játszhassunk. Konkrétan az elvárás a bajnoki döntő, az EWHL Szuperkupa-, és az EWHL négyes döntő volt.
Illetve fontos kiemelni, hogy folyamatosan szem előtt tartottuk, hogy az A csoportba jutott válogatottat is segítsük, a válogatott lányok fejlesztésével, valamint próbáljunk minél több fiatalt beépíteni. Azt kell mondanom, van pár fiatal lány, akik nagyon sokat fejlődtek idén. Azt gondolom mindenki sokat tanult ebben a szezonban.
Milyen összképet festenél a szezonról?
Alaposan belekezdtünk, részt vettünk az orosz bázisú női KHL-nek hívott WHL tornán, ilyen rangos klub tornán még nem járt magyar csapat, és nem vallottunk kudarcot. Mikor elindultunk, nem gondoltam volna, hogy a harmadik mérkőzésünket a WHL-es Gornij ellen játszuk. Jó mérkőzéseket játszottunk a női klub jégkorong egyik legmagasabb szintjén. Sajnos ez a torna sérülésekkel is járt, ami kihatott a szuperkupa szereplésünkre is, hisz volt két komoly sérülésünk. Mindezek ellenére azt gondolom, ez a torna szakmailag sokat hozott és nem utolsó sorban a magyar női jégkorongról is jó képet festett. A kapcsolatunk azóta is folyamatos a WHL-el, még nem tudom megmondani ez mit tartogathat számunkra.
A szuperkupa alapszakasszal elégedett vagyok, az elődöntőt és a bronzmérkőzést is 1-1 rövidzárlat pecsételte meg, sajnos mindkét mérkőzésen saját magunkat kergettünk bele egy-egy ördögi körbe és instabillá váltunk hátul.
A szezonban több csapatot versenyeztettünk, EWHL, EWHL SC, és OB I-es bajnokságok mellet a DEBL csapatunk is szép eredményt ért el, a két U25-ös csapatunk pedig még vitézkedik az U25-ös bajnokságban.
A Magyar Bajnokságban bejutottunk a döntőbe, ami az alap elvárás volt, de ott sajnos nem voltunk képesek a bravúrra.
Az EWHL-ben markáns, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva, úgy jutottunk el a négyes döntőig, hogy a rendes játékidőben senki sem tudott minket legyőzni. Az elődöntőt sikerrel vettük. Sajnos a döntőben nem sikerült átlépni az árnyékunkat és egy szoros küzdelemben alul maradtunk. Ahhoz, hogy egy kupát felemelhessünk, sok jó csapat között extra teljesítményekre van szükség és akkor, amikor a legjobban kell, nehéz szituációban, vagy éppen egy döntőben. Sajnos ez nem volt meg bennünk, jók voltunk a EWHL-ben és a final four-ban is, de nem a legjobbak. A KMH jobb volt a kritikus szituációkban és ezért azt kell mondanom, teljesen megérdemelten nyerték meg mindhárom sorozatot.
Nem volt rövid a klub szezon, volt januárban egy grafikánk, az eltelt idő alatt a tervezett számok még nőttek, utaztunk körülbelül 15 000km-t busszal és repülővel, voltunk közel 20 csarnokban, 25 napot töltöttünk szállodákban, 70 alkalommal étkeztünk közösen és sorolhatnám. Természetesen kiemelt célunk volt a női jégkorong népszerűsítése, valamint a társadalmi szerepvállalás. A női jégkorongozókon keresztül felhívtuk a figyelmet az emlőrák szűrés fontosságára és a rózsaszín mezeink által erkölcsileg és anyagilag is támogatni tudtuk az Emlőrák Gyógyításáért Alapítványt. Ahogy mondtam, a szezon előtt lefektetett célokat elértük, elindultunk, előre léptünk. Sok csapat közül nyertünk két ezüstöt és egy harmadik rangos sorozatban bejutottunk a legjobb négybe. Lehetett volna ebben ennél több, ahogy mondani szokás: vagy nyersz vagy tanulsz, nekünk mindenből volt egy kicsi. A lehetőség mindentől, mindenkitől függetlenül adott és mindenkinek a saját kezében van, ha még jobb akar lenni.
Azt gondolom egy tartalmas klub szezonon vagyunk túl, de mostantól mindenkinek közösen a válogatott A csoportos szerepléséért kell dolgoznia és biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz.
